Corpus Christi – The Darker Shades Of White
Kategória: Albumismertetők | Szerző: Balázs | Beküldve: 02/18/2009 00:45
A győzelem kiadó metálmag bandája az év eddigi legnagyobb debütjével.
Elég vegyes képet mutat mostanában a Victory Records roster-je, hiszen a szuperül teljesítő nagyágyúktól kezdve (A Day To Remember, Comeback Kid, Silverstein) az értékelhetetlenül rossz újoncokig (A Hero A Fake, Sister Sin) széles választékban kapjuk az arcunkba a lélekemelő (vagy éppen fülsértő) zenéket. Nem is váltott ki különösebb izgalmat a tény, hogy keresztény metalcore bandát igazoltak, bár egy kicsit megörültem, hogy a nagy(obb)kiadóknak is van igényük az ilyenre.
Csapkodom is a fejem a közömbösségemért, mert ez bizony nagyon ott van. Szidom én a sablonos metalcore-t ahol lehet, hogy aztán nagy megszégyenülve valljam be egy-egy mutánsáról: ez igen. Tényleg csak azok maradtak már fenn a megdicsőült metalcore hullámból, akik valami különlegeset, vagy mást adtak, mint a többi. A The Devil Wears Prada, a Haste The Day, vagy az August Burns Red neve bizony hatalmas húzónév lett a mai keményzene világában, köszönhetően mondjuk a zseniális ének/gitárdallamoknak, a jó promóciónak, és a hozzáértő füleknek. Nem hittem volna, hogy manapság lesz esélyes, aki felküzdheti magát ezen nevek közé, de a Corpus Christi egyértelműen egy erőteljes jelölt.
Lássuk mi is kell ahhoz, hogy ne úgy fejeződjön be egy cikk, hogy “na most ez ugyanaz vót, mint amit már százezerszer letoltak a torkomon, csak még unalmasabb kivitelben“:
Kell hozzá bizonyos számú ember, akik értenek a hangszereikhez, és ha már kiszámítható is a legtöbb része a zenének, úgy adják elő, hogy néha elhisszük, ők találták fel a metált. A hangszerek között természetesen az egyik legfontosabbnak tartom a vokalistát, és a hangszálait; A Corpus Christi énekese nem egy kukából előbányászott, háttérbe bedobott, eletronikával agyonnyújtott robot, hanem egy vaskosan megszólaló hangorkán, aki ha kell két kézzel szakítja le az arcbőrünket, ha kell, megölelgeti a dobhártyáinkat egy-egy kellemes énekdallammal.
Kell hozzá dalírói véna, hogy a számok élettartama ne egy nap legyen, és aztán dobjuk a sufniba, hogy aztán az örök feledés homályába merüljön, hanem napokig emésszük, ízlelgessük, hogy akarjuk minden pillanatát kívülről fújni. Ez is összejött.
Aztán kellenek szövegek, amiken lehet gondolkozni, amik utat mutatnak, ha eltévednénk, amiket átélhetünk, amikkel együtt tudunk érezni, és a magunkénak érezni. Bár ez nem teljesen jött össze, azért vannak nagyon nagy tételek, különösen az utolsó szám szövege kapott el, amiben egy apa szólítja gyermekét a hazatérésre, és bár eléggé “gondojjá’ amit akarsz” érzés kapott el a szövegek olvasásakor, sok olyan idézet maradt meg bennem, amiket sokáig dúdoltam, vagy mondogattam magamban (nem is néztek hülyének érte.)
És végül kell hozzá egy olyan háttér, ami segít, hogy ez olyan minőségben szólaljon meg, hogy ne maradjon szem szárazon. A hangzás hibátlan, minden ott szól ahol kell, az ének nincs elnyomva (miért is lenne?), a gitárok tiszták, mégis nyers erő szakítja szét a lemezt.
A négy legfontosabb pontból hármat szinte hibátlanra teljesített a Corpus Christi. Az idén a harmadik olyan lemez az In Fear And Faith és az A Day To Remember mellett, aminek szinte minden másodpercét élveztem, és nagyon ott lesz az év végi elszámolásba, ezt így már év elején kijelenthetem. Mindenkinek ajánlom, különösen breakdown, és metalcore híveknek, nekem ez egy nagyon meggyőző debüt. Hajrá srácok.
Pont: 9,3/10
2009. február 18. 13:37
miota kijott a lemez, hallgatom folyamatosan.
nagyon porgos, energikus.
talan az uccso szam, ami lassabb.
eddig az ev meglepetese az ifaf tarsasagaban.
[Válasz]
2009. február 18. 15:18
No, hát egyenlőre most megy le másodjára az anyag, de hallani hogy jól össze van rakva, szép a hangzás, tetszik a tiszta ének is, bár a screamben nem hidalok le sose ettől a fajtától, de ettől függetlenül jó cucc.
[Válasz]
2009. február 18. 18:48
van valakinek egy linkje a A Day To Remember új lemezéhez?
És ehhez is? :-D
[Válasz]
2009. február 18. 19:34
már nem kell, köszi! :-)
Az új ADTR hibátlan!
A CC-ről még nem nyilatkozom.
[Válasz]
2009. február 18. 20:34
Én nem haltam meg tőle, pedig nagyon vártam. A tiszta vokál nagyon rendben van, de a visítozás kicsit furán szól, és emlékeztet egy másik énekesre, de nem jut eszembe kire. A tiszták meg nekem totál Matt Goud (Means). A riffeket is hallottam már, mondjuk pár As I Lay Dying számban.
De ezektől eltekintve igazán jóféle metalcore stílusgyakorlat.
Ja, és ha Victory Records, akkor a Carnifex-et se felejtsük el, bár ők itt nem igazán állják meg a helyüket, mármint KrossKult-on. :P
[Válasz]
2009. február 18. 23:52
AZTAA hát ez nagyon jó :))
fuuu hát igen.. eléggé egyetértek (ezekszerint mégsem lesz fikaoldal a KK? ;):P ) a cikkel jó lemez.
szabadjon megjegyeznem a borító is … ízléses.
:)
JCHC
[Válasz]
2009. február 18. 23:55
megjegyzem nem valami sok újat hoz harmóniarend terén, elég közhelyes akkordokból akkordmenetekből építkeznek – de a riffek amiket rátesznek, a gitárszólók, amik szintén nem túl ötletesek de szívből jönnek, és az hogy az egész ugy egybe jó’ össze lett rakva, nos – azt mondom, ha ilyen “szívbőlzenélés” jön továbbra is hát jöhet még pár ilyen lemez:))
[Válasz]
2009. február 19. 00:12
majd holnap melóban kivesézem, az első pár szám után eléggé bejövös.
[Válasz]
2009. március 11. 16:52
[...] év debütlemezének könyveltem el a Victory Records metalcore üdvöskéi által készített The Darker Shades Of White-ot, amiről már el is készült a legelső klip. A szám a Fight For Your King, és továbbolvasva [...]